A csapat felszedelőzködik kora reggel és vezetőjükkel Con Meldrummal, az Uwel rend magas rangú kard testvérével elindulnak az erdőbe, hogy megvizsgálják azt a tanyát ahol a sebesült testvért találták. A beszélgetés során kiderül, hogy a tanyára egy falusi kereskedő hívta fel a figyelmet tegnap reggel. Ő és a felesége a tanyától nem messze hajtottak el az úton szekerükkel hajnali 5 körül a városba tartva a vásárra. Megmagyarázhatatlan zajokat hallottak a tanya épület irányából és rémületükben szinte halálra hajszolva a lovaikat a nehéz szekér előtt meg sem álltak a városig, ahol a kapuőrségnek mesélték el rémülten az esetet. Erre a városból négy lovag indult felderíteni, mi történhetett. Amikor délig nem jelentkeztek egy komolyabb csapat indult utánuk Con Meldrum vezetésével. Amikor a helyszínre értek a vezető ráparancsolt az embereire, hogy vonjanak kört a tanyaház köré, egy 10 méteres körben. Ő egyedül ment be a házba ahonnan nemsokára kihozta a sérült lovagot és azt a hírt, hogy senki mást nem talált ott. A társaság lóhalálában vágtatott haza de már a tudós testvérek sem tudták megmenteni a szerencsétlenül járt testvérüket. Ekkor került sor a segítők, csapatunk toborzására és találkozójukra Cron MacLyannal aki kereskedőként és a varázslat avatott ismerőjeként sokat segít a rend világi ügyeinek, diplomáciai akcióinak rendezésében.
Ezek az előzmények tisztázódtak és sok más nem is mondott a lovag, nem elegyedett beszélgetésbe azokkal akik mellet kicsit sértődötten, az orrát felhúzva lépkedett. Ezt tulajdoníthattuk mérhetetlen bánatának testvérük elvesztése felett vagy aggodalmának az események ilyen alakulása miatt.
A Gorviki mindig is szemtelen és veszély kereső volt aki soha nem tisztelt semmilyen tekintélyt. Hamar felidegesítette őt a lovag rátartisága és a kiugrott Ranagol lovag csillapító szavai sem hatottak rá. Addig pimaszkodott az Uwel hívővel amíg az elvesztette türelmét és egy alkalmas pillanatban hihetetlen erejű vaskesztyűs kezével megragadta a pimaszt, hogy a lelket is kirázza belőle. Amíg a társaság lecsillapította indulatát, a fickó a legnagyobb lélekjenléttel és nem kis ügyességgel kutakodott a lovag köpenye alatt és el is orzott valamit ami a tüzetes vizsgálódások után egy kicsiny emberi szívnek bizonyult tőrrel átdöfve és az ismeretlen mester ezt a szörnyűséget aranyból mintázta meg. Amikor ezt vissza szolgáltatta a lovagnak - mivel nem a kincsek miatt csak kiismerhetetlen természetének engedve lopta el - az éktelen dühre gerjedt, de ez nem is annyira a pimasz alaknak, hanem annak szólt amit elmondott utána.
- Megőrültél, Gorviki! - köpte a szót mint a legdurvább sértést. - Tudod te, hogy lehet ez a medalion az egyetlen menedékünk az átkozott boszorkányok mesterkedései ellen!
Ezek után olyan hallgatózásba burkolózott amit nem tört meg semmilyen noszogatásra míg meg nem érkeztek a tanyához.
Ezek az előzmények tisztázódtak és sok más nem is mondott a lovag, nem elegyedett beszélgetésbe azokkal akik mellet kicsit sértődötten, az orrát felhúzva lépkedett. Ezt tulajdoníthattuk mérhetetlen bánatának testvérük elvesztése felett vagy aggodalmának az események ilyen alakulása miatt.
A Gorviki mindig is szemtelen és veszély kereső volt aki soha nem tisztelt semmilyen tekintélyt. Hamar felidegesítette őt a lovag rátartisága és a kiugrott Ranagol lovag csillapító szavai sem hatottak rá. Addig pimaszkodott az Uwel hívővel amíg az elvesztette türelmét és egy alkalmas pillanatban hihetetlen erejű vaskesztyűs kezével megragadta a pimaszt, hogy a lelket is kirázza belőle. Amíg a társaság lecsillapította indulatát, a fickó a legnagyobb lélekjenléttel és nem kis ügyességgel kutakodott a lovag köpenye alatt és el is orzott valamit ami a tüzetes vizsgálódások után egy kicsiny emberi szívnek bizonyult tőrrel átdöfve és az ismeretlen mester ezt a szörnyűséget aranyból mintázta meg. Amikor ezt vissza szolgáltatta a lovagnak - mivel nem a kincsek miatt csak kiismerhetetlen természetének engedve lopta el - az éktelen dühre gerjedt, de ez nem is annyira a pimasz alaknak, hanem annak szólt amit elmondott utána.
- Megőrültél, Gorviki! - köpte a szót mint a legdurvább sértést. - Tudod te, hogy lehet ez a medalion az egyetlen menedékünk az átkozott boszorkányok mesterkedései ellen!
Ezek után olyan hallgatózásba burkolózott amit nem tört meg semmilyen noszogatásra míg meg nem érkeztek a tanyához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése