A tanya környéke nagyon csendes bár nincs messze a városba vezető úttól. De a rossz hírek gyors szárnyakon járnak, tehát aki csak teheti nem jön errefelé még egy darabig az biztos. Ami így elintéz egy talpig páncélba öltözött Uwel lovagot és ki tudja mit csinál másik hárommal azzal senki sem találkozna szívesen. Kivéve pár titokzatos alakot akikből csapatunk áll.
A rend mestere aki elkísért ezen az úton végre közlékenyebb lett és a sok neki szegezett kérdés közül néhányra - ha vonakodva is, de válaszolt. Elmondta, hogy a halott lovag testén karom és harapás nyomokat találtak és úgy gondolják, a végzetét is ezek okozták. A másik három lovagról és a tanya korábbi lakóiról nem tud semmit. Ahogy emlékszik egy ötfős család lakott is, de nemesem ember nem törődik parasztokkal, főleg nem tudj a nevüket vagy azt, hogy mekkora gyerekeik voltak. A jól felszerelt málhás ló és a nemes paripák kipihentek voltak még, hiszen nem mentek túl messzire vagy túl gyorsan. Még messze volt a delelőtől a nap amikor kilépve az erdei útról, a kis tisztáson keresztül elkezdték megközelíteni az egyszerű kunyhót aminek a hátuljához szinte hozzá tapadtak az sűrű erdő fái.
A vidék hegyekkel tarkított amit sűrű erdők borítottak és még nyáron is sok helyen sötétek voltak az aljnövényzettől. A helyzet most így tavasz közepén még könnyebb is volt, mármint a haladást illetően, de elsősorban az utakat vették erre a helyiek is igénybe, mert a sűrűben az avatatlan utazó percek alatt eltévedhet. Ez a Predokkal határos terület mindig is kicsit a senki földje volt és ez meg is látszott rajta. Ezen sokat segített, hogy Uwel rendháza ezt a várost választotta megalakulására, de a régi, megrögzött dolgok nehezen változnak.
A tanya udvarának nevezhető részén a tisztásnak egy kút állt. Arel papja mindig is figyelt arra, hogy jól tartsa lovát, így most is az első dolga volt, hogy megitassa, de a kútból a vödörrel nem tiszta vizet, hanem mindenféle csúszómászókat és minősíthetetlenül bűzös sarat húzott fel, amit undorodva dobott vissza vödröstől a kútba.
Mikor meg akarták közelíteni a tanya házat hirtelen két alak rohant ki lélekszakadva az erdőből, egy nő és egy enoszukei vállán keresztben a hírhedt kardokkal amik a már már legendás kardművészek fegyverei. Mögöttük rémületesen mozgott a rengeteg és egy ormótlan 6-7 öl magas szörnyeteg tántorgott utánuk, egy-egy alig alig legallyazott szálfát tartva a kezeinek nevezhető rücsökhalomban.
Ki ki a saját vérmérséklete szerint reagált a helyzetre. Aki tehette az íjához, nyílpuskájához kapott és nyilazni kezdett a szörnyeteg szemére, fejére, térdére. Még a menekülő nő is megpróbálta tőrét bele vágni rémületében. Aki csak tudott leugrott a lováról, mert azok megbokrosodtak és miután megszabadultak lovasaiktól el is iramodtak az út irányába. Az Uwel paplovag se leugrani nem tudott a kivont fegyvereitől se megrendszabályozni azt, hanem próbált rajta maradni. A Ranagol hívő lovag hatalmas kardjával esett neki és hozzá később csatlakozott Arel papja is aki természetesen az evilági lények elől őt elrejtő varázslatának hatására nem csak a lény, de társai számára is eltűnt a csata idejére. A kardművész csak akkor csatlakozott hozzájuk amikor már vissza nyerte lélek jelenlétét és a varázslat határát súroló meditatív harcmodorát is használhatta. A mágus igyekezett megvakítani az óriás alakot egy, a fejét eltakaró sötétség gömbbel. A monstrum furán viselkedett ami természetesen azzal kezdődött, hogy kirontott ez erdőből és nekik támadt, de ez folytatódott azzal, hogy bár osztogatta ütéseit de a neki okozott komoly sérülések ellenére is csak fél szívvel küzdött a csapat ellen, de közben valami érthetetlen ok miatt az egyik fatörzzsel a kunyhót ütlegelte ami hamarosan teljesen össze is omlott. Egy kivételtől komoly seb nélkül megúszták a csatát és néhány jól sikerült vágás térdre kényszerítette támadójukat és végül az óriási vérveszteség végzett vele. A varászló látva, hogy társai boldogulnak nélküle is, elindult felderíteni a fék között tört "ösvényen", hogy honnan jött a szörny és várható e onnan valami veszély. Pár száz méterre tőlük talált egy földbe vájt fészket ahonnan - úgy érezte - valami mágikus erő riaszthatta fel sok évtizedes álmából az óriást. Ezt később az Arelben hívő pappal is megvitatták és hasonló gondolatra jutottak. Az óriás fészkében, a rögök és csontok között ismeretlen eredetű - talán évszázados aranyak és ezüstök is voltak pár drágakő társaságában, emlékeztetve annak korábbi áldozataira. A csata és az indulatok csillapodása után igyekeztek felmérni a helyzetet és kiderült, hogy csak a vezetőjük illetve az Arel pap lova van meg, de még az övé is csak a gazdája jelére jött vissza. Minden holmijuk, élelmük és vizük a vezeték lóval együtt eltűnt. A tanya ház a felismerhetetlenségig romokban és többen kisebb nagyobb sebektől véreznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése