Az út nyugodtnak tűnt és ez lehetett az oka annak, hogy a Gorviki nem bírt a vérével és mindenféle terveket kovácsolt a medalion megszerzésére és arra, hogy kiszabadítsa a lányt a ketrec fogságából.
Az említett fiatal hölgy szinte teljesen eszméletlen volt ami indokolt is, ha tekintetbe vesszük mi mindenen ment át az elmúlt másfél napban. Amikor este felé megszálltak hirtelen természet ellenes köd ereszkedett rájuk amiből két kísérteties alak lépett elő kivont karddal rohanva le rögtön a csapatot.
Az Uwel lovagokra emlékeztettek és többeknek az jutott eszébe, hogy az eltűnt rendtagok lehetnek ezek az elszürkült arccal, teljes vértezetükhöz mérten nagyon is gyorsan mozgó, szörnyű hidegséget és borzalmas rossz érzést sugárzó rémekről. Mielőtt elharapózhatott volna a csata, a tisztás másik végéről a kísérő lovagok érkeztek rohammal és ahogy azok fegyverei érintették a kísérteties alakokat azok szinte semmivé válva tűntek el nyomukban feloszló köddel egyetemben. Éjszaka még híreket kaptak a tisztáson hagyott társaiktól, hogy egy komoly lovas csapat vágtat az úton utánuk akikről a megbízóiknak sem volt tudomása. A sötétben nem tudták kivenni, hogy mifélék lehetnek, de teljes vértben, legalább húsz lovasról tudnak beszámolni. A reggeli készülődés közben érkezett hozzájuk az úton egy ember aki alig vonszolta magát. A véres, összetört alak arról beszélt, hogy két, elszürkült arcú lovag mészárolta városka lakóit akik a szemtanúk szerint egy, a helyet beborító köd takaróból léphettek ki. Ennél többet már nem is tudott mondani, mert szerencsétlen kilehelte a lelkét. Az útra kelés után a A Gorviki tervéhez tartva magát addig vezetgette a szekeret egyik kátyúból a másikba amíg a tengely megadta magát és a súlyos ketrec terhe alatt eltört, így mozgás képtelenné téve az alkotmányt.
Amíg azon vitatkoztak, hogy mi is legyen, a lovagok kiengedték a ketrecből a lányt. Ekkor sikerült a Ranagol hívőnek megszerezni ismét a medált, amit hirtelen ötlettől vezérelve elrejtett az Arel pap hátizsákjában. Ekkor támadt rájuk egy hatalmas madárraj ami elől az erdőbe menekült mindenki. Kihasználva a lehetőséget - és a varászló által teremtett energia kupolát ami védte őket a madaraktól - elragadták a lányt és megelőzve a lovagokat a város és a rendház felé vágtattak. Kimerülve, a lovakat a végletekig hajszolva érkeztek meg a városhoz aminek a kapuja tárva nyitva volt és ahogy észre vették, hogy két holttest fekszik a nyitott kapuszárnyak közt, nem is vesztegették idejüket, hanem a rendház felé fordultak.
Oda érve a felvonóhidat zárva találták amit csak hosszas vita után engedtek le a bentiek, és csak annyi időre amíg két fegyveres bekísérte a lányt.
Az említett fiatal hölgy szinte teljesen eszméletlen volt ami indokolt is, ha tekintetbe vesszük mi mindenen ment át az elmúlt másfél napban. Amikor este felé megszálltak hirtelen természet ellenes köd ereszkedett rájuk amiből két kísérteties alak lépett elő kivont karddal rohanva le rögtön a csapatot.
Az Uwel lovagokra emlékeztettek és többeknek az jutott eszébe, hogy az eltűnt rendtagok lehetnek ezek az elszürkült arccal, teljes vértezetükhöz mérten nagyon is gyorsan mozgó, szörnyű hidegséget és borzalmas rossz érzést sugárzó rémekről. Mielőtt elharapózhatott volna a csata, a tisztás másik végéről a kísérő lovagok érkeztek rohammal és ahogy azok fegyverei érintették a kísérteties alakokat azok szinte semmivé válva tűntek el nyomukban feloszló köddel egyetemben. Éjszaka még híreket kaptak a tisztáson hagyott társaiktól, hogy egy komoly lovas csapat vágtat az úton utánuk akikről a megbízóiknak sem volt tudomása. A sötétben nem tudták kivenni, hogy mifélék lehetnek, de teljes vértben, legalább húsz lovasról tudnak beszámolni. A reggeli készülődés közben érkezett hozzájuk az úton egy ember aki alig vonszolta magát. A véres, összetört alak arról beszélt, hogy két, elszürkült arcú lovag mészárolta városka lakóit akik a szemtanúk szerint egy, a helyet beborító köd takaróból léphettek ki. Ennél többet már nem is tudott mondani, mert szerencsétlen kilehelte a lelkét. Az útra kelés után a A Gorviki tervéhez tartva magát addig vezetgette a szekeret egyik kátyúból a másikba amíg a tengely megadta magát és a súlyos ketrec terhe alatt eltört, így mozgás képtelenné téve az alkotmányt.
Amíg azon vitatkoztak, hogy mi is legyen, a lovagok kiengedték a ketrecből a lányt. Ekkor sikerült a Ranagol hívőnek megszerezni ismét a medált, amit hirtelen ötlettől vezérelve elrejtett az Arel pap hátizsákjában. Ekkor támadt rájuk egy hatalmas madárraj ami elől az erdőbe menekült mindenki. Kihasználva a lehetőséget - és a varászló által teremtett energia kupolát ami védte őket a madaraktól - elragadták a lányt és megelőzve a lovagokat a város és a rendház felé vágtattak. Kimerülve, a lovakat a végletekig hajszolva érkeztek meg a városhoz aminek a kapuja tárva nyitva volt és ahogy észre vették, hogy két holttest fekszik a nyitott kapuszárnyak közt, nem is vesztegették idejüket, hanem a rendház felé fordultak.
Oda érve a felvonóhidat zárva találták amit csak hosszas vita után engedtek le a bentiek, és csak annyi időre amíg két fegyveres bekísérte a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése