A Tiszteletreméltó Pyar Nagytanács és a Magasztos Piarroni Egyház sajnos olyan problémákkal is kénytelen szembenézni, amelyek nem tárhatók az egyszerű emberek elé, mert rémületet szítanának, ami anarchiához vezethetne. És az oligarchák ezt mindennél jobban el akarják kerülni, hiszen ahol nincs rend, ott nem prosperál a kereskedelem, ahol rettegnek a parasztok ott senki sem szántja fel a földet, és ha nincs mit aratni, akkor nincs mit enni. És ha a nyugalomhoz alkalmanként vérnek kell folynia … Hisz mindenki tudja: „Van amit egy Királynak meg kell tennie.”
Az egyszerű emberek tegyék csak a dolgukat, higgyenek Uraikban és bízzanak egy nyugodt és békés világban, aminek nem kell, hogy a felszíne alá lássanak. És, hogy ezeket a terheket kik viselik a vállukon, kik hozzák meg azokat a döntéseket amelyek lelki üdvükbe is kerülhetnek? Talán ott a piactér sarkán beszélgető tisztes férfiak, súlyos bársony köntöseikben, vagy a templomból kisiető apátúr, esetleg – Uram bocsá’ – a nagyságos hercegúr egynémely tanácsosa?
Bárkik is legyenek akik a döntéseket hozzák, mindig kellenek nekik emberek akik sötét sikátorokban osonnak, arcukba húzott csuklyával, kezükben tőrrel. Mert valakinek mindig el kell végeznie a piszkos munkát.
A Pyarroni Vadászok látják el ezt a se nemesnek, se tisztesnek nem nevezhető feladatot, bár ezt a nevet igazából csak ők használják magukra. Akik igénybe veszik szolgálataikat nem nevezik nevükön őket, a többiek pedig nem is tudnak róluk. Ők azok, akiknek a nagytanács, az apát urak se a nevüket, se az arcukat nem akarja ismerni. Nekik nem jár díszes vért a dicső címerrel, őket nem köszöntik hangos „vivával!” a helyi mesterlegények, ha végig masíroznak az utcán, nekik nem jár ingyen sör a csapszékben és nem dobálnak a szende szüzek virágot a lábaik elé amikor a falakra vonulnak, hogy az ellenségtől védjék a várost. De talán nem is tudnának mit kezdeni egy díszes vérttel, nem érdekli őket, hogy szüzek e a lányok akivel összehozza őket az éjszaka, ha kell nekik egy sör úgysem mer senki pénzt kérni tőlük érte és ha az ellen a városra támad akkor nem lehet tudni, hogy ők melyik oldalon is fognak fegyvert. Őket nem a cicomás tollforgós sisakban parádézó százados toborozta koszttal, kvártéllyal és csillogó aranyakkal csábítva. Nekik nem írnak a szüleik, a szerelmük, a falubeliek érdeklődve, hogy milyen a sereg, a városőrség, a gárda, a tengerészet. Utánuk nem érdeklődik senki, vagy legalábbis másodjára már nem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése